Már régóta gondolkozom ezt a levelet, sőt, rengeteget írtam már neked, de végül mindet kitöröltem. Jó volna egy teli papírkosarat mutatni neked, de én már az a generáció vagyok, akinek nincsenek ilyenjei. Mi gépelünk, bár én verseket és slam szövegeket is papírra írok még, gépen csak tisztázok, és a blogbejegyzések vázlatai is papíron vannak, de azok még nem ezek az igazi levelek.

Szóval érted. 22 éves vagyok, és itt állok annak a minekis a határán, hogy kézzel jegyzetelek, de a világban már alig adok be valamit papíron. Ez egy tök izgalmas kor. Jó ebben felnőni, még akkor is, ha nekem is van tanulnivalóm a digitális világban. Neked már biztosan nehezebb lesz, úgy képzelem, te élni fogsz közben, és meg kell tanulnod a lassú életmódodban gyorsnak lenni. De tudom, hogy meg fogod oldani, mégha először mi mindig kétségbeesünk, merthát mi olyanok vagyunk.

Tudod, lövésem sincs milyen lesz a világ, amikor élsz majd, és nem tudom, hogy fogsz visszaemlékezni erre. Lehet, hogy egy börtönben fogsz ülni, mert kinyírtad a családodat, de ez mondjuk azt jelentené, hogy nagyon elhúzódott a pandémia. Tudod, furcsa időket élünk. Most tanulom magamat megérteni. Volt most két évem arra, hogy kitaláljam, milyen felnőtt akarok igazából lenni, és most van egy ilyen hosszú egyedüllét arra az esetre, ha eddig nem lettem volna elég alapos.

És a világ is változni fog, és azt hiszem kezdek megőrülni, de bízom benne, hogy jobb irányba. Muszáj. Én is megtanultam értékelni a barátaimat, és hogy rám írnak, akkor is ha néha idegesítőek, szeretettel tölt el minden kis apró gesztus, és remélem, hogy a világ is így gondolja. Így kell gondolja. Most erre tervezek, és bízom benne, hogy akkor sem fogok kétségbeesni, ha nem így lenne.

Szeptemberben elkezdem a mesterképzést azokkal a témákkal, amik engem a legjobban foglalkoztatnak, elkezdtem sokkal intenzívebben dolgozni a blogomon és a verseimen is. Itt van most ez a blog is B tervnek, meg annak a lehetősége, hogy majd magazinosan fogok tudni írni. Ismernek, tök sok helyen. Te már látod, hogy mi lesz ebből, én most csak bízom a jó premisszáimban. Nem muszáj jónak lennie, de bízni azt hiszem muszáj. Vagy hát... érdemes.

Bízom benned. Hogy a legjobb lehetőségek között leszel, akiket én el tudok képzelni. Másként fogsz tekinteni a barátaidra, őszintébben és gördülékenyebben fogsz tudni fogalmazni, megmarad a kíváncsiságod, és fogsz is tudni ehhez méltó módon nyitni a világ felé. Nem félek tőled. Nem gondolom, hogy majd olyan kompromisszumokat hozol meg, amik ne lennének vállalhatóak. Nem gondolom, hogy majd könnyű lesz neked, de tudom, hogy majd képes leszel megharcolni magadért. Mert nem olyan családból származol, hogy ne.

De kérlek, hogy figyelj majd jobban a barátaidra, tök megérdemlik. Tényleg. Különleges emberekkel vagy napi kapcsolatban, és jó volna, ha ezt érezhetnék. Figyelj rájuk, és ne hagyd, hogy a makacsságod közétek álljon. Szeretem őket, és a te dolgod, hogy ők is szeressenek minket.

És légyszi mindig tedd fel azt a kérdést majd, ami ott visszhangszik a fejedben, mert különben nem tudsz bízni. Az egyik barátunkkal mostanában sokat beszélünk erről, hogy a kérdésektől csak erősebb lesz a hited. És egyébként sincs veszteni valód. Legyél nyitottabb és bátrabb, mint én vagyok. Most én dolgozom azért, hogy érdemes legyen.

Jók leszünk. Együtt.

Szilvió