A mai feladat az volt, hogy tíz percig nyugodtan feküdjek egy helyben, figyeljem a légzésem, és engedjem, hogy a gondolataim áramoljanak bennem. Aztán írjam le. Mert az olyan könnyű. De most ez lesz.

Direkt nap végére hagytam ezt a feladatot, hogy már majdnem kész legyek a mára magamnak rendelt dolgaimmal (általában éjfél és egy között szoktam kikapcsolni a laptopot, és kettő körül fekszem le), és abban a 10 percben ne kelljen túlságosan azzal törődnöm, hogy meg kell csinálnom a házikat, vagy írnom kell a főblogra. Bár a házikkal kész vagyok, és bár a mai bejegyzésemet már megírtam, ez a bejegyzés után egy új tartalmat fogok írni a főblogomra, ami így is elvitte a gondolataimat. 

A hétvégén egy olyan bejegyzést viszek a blogra, ami egy számomra fontos dologról szól, és szeretném, ha jól sikerülne. Úgy terveztem, hogy ma kezdem el írni ezt a bejegyzést, de végül felelős időgazdálkodás mellett sem kezdtem még neki, mert valljuk be, mára sok dolgot írtam fel. De még bele fogok kezdeni. És innen jött, hogy milyen izgalmas dolgot találtam ki még a főblogra, ami hamarosan szintén elstartol, de az már sorozatként. Jó nézni, ahogy folyamatosan épül, és örülök, hogy ez engem is feltölt. És innen már veszett fejsze volt. Jöttek a gondolatok a jövőről. Arról, hogy mennyi emberrel mennyi mindent meg fogok beszélni, és hogy milyen vicces, hogy most megcsinálom a házit, pedig nem tervezek maradni ezen a képzésen, és hogy most úgy érzem minden lehetőségem megvan arra, hogy jól legyek.

És közben folyamatosan folytak be kis dolgok, amiket meg kell csinálnom, vagy várnak rám. Gondoltam a kollégiumi szobatársamra, a könyvre amit most olvasok, és zseniális eddig, ezért szintén kell majd írni róla, és az is felmerült bennem, hogy mennyire elmondhatatlanul szeretném én ezt ilyen intenzitással a pandémia után is csinálni. Arról is gondolkodtam, hogy most szeptemberig olyan dolgokon kell dolgoznom, amik építenek engem, és hogy eddig tetszik ami van.

Most jó dolog volt ezt érezni. Pozitív volt. Lelkesített. Mosolyogtam közben. Azt jelenti, hogy lehet, hogy most először nem kell gondolkodnom azon, hogy mi lesz holnap, mert tudom, és elégedett tudok lenni vele. Azt jelenti, hogy épülhetek tovább.

Csak azt tudom írni, amit tegnap (Amúgy szerintem a harmadik poszttól kezdve azt érzem, hogy folyamatosan önismétlem magam, de közben tudok vele dolgozni, szóval hát legyen.), hogy ma csak annyi teendőm van ezzel, hogy kitartsak. És most jó dolog kitartani is.