Nem sokkal a most általad olvasott blog létrehozása előtt jött létre a főblogom patreon oldala, és elég jó érzés volt néhány napja, a hónap végén megkapni az e-mailt arról, hogy megérkezett az első patronálóm (patrónusom?), így feltehetően holnap gazdagodni fogok nagyjából 600 forinttal. És ettől szörnyen boldog vagyok.

Három éve csinálom azt a blogot. Ha abból szeretnék meggazdagodni, nyilván már rég feladtam volna az egészet a fenébe, vagy legalábbis sokkal korábban kitettem volna a patreon oldalamat. De most éreztem úgy, hogy rá tudtam venni magamat, mert nem érzem azt, hogy teljesítmény nélkül ajánlom fel a közönségi finanszírozás lehetőségét. Most először éreztem azt, hogy vagyok annyira erős influenszer, hogy ne omoljak össze attól, ha valaki úgy dönt támogatni szeretne, hanem tudom hogy a tartalmam akár meg is érdemelheti azt.

Persze ez nem jelent semmit. Ez egy tök önkényes dolog, az, aki támogat nem fog több vagy más tartalmat kapni. Mert ez így kezdődött. Amikor elkezdtem a meleg könyves blogolást arra a 16 éves srácra gondoltam, aki szegényen egy városi könyvtár asztalánál internetezett ingyen, és kereste azokat a tartalmakat, listákat, amik azokat LMBT könyveket tartalmazzák, amikből ő jobban megismerheti saját magát. Annak a srácnak nem volt pénze támogatni valakinek a munkáját. Az első igazi saját könyvére napokig spórolt az uzsonnapénzéből, az első LMBT könyvét pedig 500 forintért vásárolta meg az Alexandránál, és nagyon örült az akciónak.

Nem akarok olyan embereken meggazdagodni, akiknek hiányzik a tartalmam. Ez nem volna hű magamhoz, a blogon töltött elmúlt három évhez, az ügyemhez, és egyáltalán a közösségi finanszírozáshoz. A közönségi finanszírozással olyan emberek mögé állunk, akik szerintünk fontos értéket képviselnek, és olyan feladatokat látnak el, amelyek szerintünk közérdekűek és fontosak, és annyival támogatjuk őket, amennyivel tudjuk és szeretnénk. A közösségi finanszírozás a sok kicsinek szól, és pont ezért szeretik annyira ezt a tartalomgyártók.

Nem ebből fogok meggazdagodni, ezt már említettem, de ha így megy ez a 600 forint, havonta egy akciós könyvet ebből fogok megvenni, vagy félévente összejön egy teljes árúra, amit már nem a saját zsebemből fogok fizetni. És már ez is klassz dolog. Kezdésnek különösen, bízom benne, hogy lesz ez majd több is, de nem görcsölök rajta. Már nem, és ez az, ami lehetővé tette, hogy a patreon oldalt létrehozzam. Hogy már megtanultam kezelni azt, ami ezzel jár.

De persze tök jó volna majd ebből megélni, félre ne értsetek. Sokat gondolok így a jövőre, de mindig valami hozzáadott értékkel együtt lesz ez majd a fejemben értékesíthető, és nem csak, sőt, akár nem elsősorban számotokra, olvasók számára. Tök jó volna kitalálni, hogy lehet hirdethetővé tenni a platformot, vagy szopnzorokat keresni, úgy, hogy az véletlenül se menjen a tartalom rovására. Tök jó volna, ha lenne a könyves blognak valami meta szintje, akár egy valid LMBT kulturális tartalom. Szuper volna, ha abban a tudásban, ami az enyém, vagy az enyém és amit még hozzájuk szerzek mások is látnák a potenciált, hogy akár más felületekre is gyárthassak tartalmat.

Persze nem akarok ígérgetni, mert nem tudom mi lesz. Tényleg. Lehet, hogy egyszercsak már nem blogolok többet, mert az élet úgy hozza. De akkor az élet azt is vele fogja hozni, hogy ezt a tartalmat máshol sem fogom tudni legyártani pénzért. Mert az már az a komromiszum volna, amit nem szívesen hoznék meg. Pont az a 16 éves srác miatt nem, aki hét éve én voltam.

Tényleg nem tudom mi lesz, de most biztosan nem tervezek bezárni. Van egy patreon oldalam, ahol bárki támogathat, aki szeretne. Ez biztos. Meg az is, hogy van egy blogom, és azon keresztül egy ügyem, amit mindenképpen szeretnék képviselni. És hogy ezt mások olvassák, lájkolják, hozzászólnak, megosztják vagy támogatnak érte, az tök klassz dolog, mert visszajeleznek, hogy ez nekik is fontos. Az hogy velem vagytok, az erőt ad. És új könyveket. Lehet, hogy mostantól nem csak saját zsebből, de továbbra is lelkesedésből.