Ha már úgyis érdekel, hogy milyen jövőt teremthetnél nekem, arra jutottam, hogy megírom. Tudod, csak a tisztánlátás kedvéért. Tudod, mert ugye a remény hal meg utoljára, és... Szóval érted.

Úgy képzelem, hogy panelban fogok lakni. Látod, máris nem nagy dolog. Nem lennék gazdag, de lenne annyi pénzem, hogy ne kelljen azon gondolkoznom a könyvesboltban, hogy melyik frissen megjelent szuperérdekes bestsellert vegyem ki a kosaramból. És ha már. Úgy képzelem, hogy a nappali egyik fala csupa polc. Hogy legyen hol tartani a nem visszatett, és sorjában kiolvasott bestsellereket, amiket csak nézni is jó. Nem mellesleg ez a hová tegyem őket téma már most is aggasztó, pedig még bőven teszek vissza könyveket.

Jó volna megosztani valakival a lakást. Meg a mosatlant. (Lehetne esetleg te csoda, te tündér, hogy legyen mosogatógépünk? Akár nem is beépítve, hogy könnyebb legyen szerelni, ha baj van?) Meg úgy általában az életet. Jó volna, ha szeretne beszélgetni, és olvasni. Egész életemben azt hallgatom, hogy minek ennyi könyv, úgy érzem otthon mégsem menne már az ezzel kapcsolatos magyarázkodás. Jó volna az is, ha szeretné a cukorborsót és a falafelt, mert azokat én is nagyon szeretem. Akár együtt is el tudom képzelni, bár még sosem ettem úgy, de hajnal egykor ezt pötyögve kimondottan jó ötletnek tűnik.

Tudod, most magyar szakon fogok megint tanulni, meg van egy három éves blogom is, most kezdtem ezt az újat, köszi, hogy olvasod. Jó volna ezekből megélni majd valahogy. Mondjuk egy nagyon menő, de kis, kedves, célpiacra dolgozó magazint tök szívesen vezetnék az LMBT kultúrával és irodalommal kapcsolatban. Szerintem hihetetlenül király volna. Nagyon igyekeznénk, hogy szabadok legyünk ebben a magazinban, jó témákkal, izgalmas kérdésekkel, remélem (nem tudom kedves tündérkeresztanya, hogy meddig terjed a hatóköröd, de ha esetleg...) majd egy sokkal elfogadóbb társadalomban.

Amúgy jó volna az irodalomból is profitálni. Tudod, írok ilyen verseket, lassan elkezdtem gondolkodni egy köteten, írok slam poetryt, jó lenne azzal kapcsolatban is egy stabilabb valami, amivel időről időre mégis meg kellene újulni, most a roma irodalmat kezdtem el kutatni (van például egy nagyon izgalmas kutatásom a cigány mesék közegének a változásairól), lassan egy éve dolgozom az első kritikámon (amúgy a kritikaírás nem ilyen hosszú dolog, csak szorongok tőle), szóval érted, van ebben lehetőség, és jó lenne, ha nem maradnának kihasználatlanul. Értesz te engem, ugye?

Tudod, azt is nagyon remélem, hogy boldog tudok majd azzal lenni, amit végül nekem adsz. Szeretnék hinni majd magunkban, erősnek lenni, és nem hozni meg kompromisszumokat. Nem biztos, hogy látom az utamat annyira, mint ahogy utólag majd biztosan megkonstruálom, de azt remélem, hogy érdemes lesz, és akkor is úgy fogom gondolni, hogy érdemes lesz.

Ölellek szeretettel:

Halandó keresztfiad,

Szilvió