Két dolgot mesélek el, mielőtt belemegyek a részletekbe.
1.) A Szegedi TEDx Konfrencián az egyik előadótársunk volt Takács Szabolcs, a 30as nyugdíjas, aki a 35. születésnapja óta a megtakarításaiból és a befektetéseiből él, és baromi izgalmas előadást tartott, de azt hiszem az én életcélom egészen más. Ő megél, és közben azt csinálja, amit szeretne, én szeretnék megélni abból, amit szeretek csinálni. Szóval a jövőben, ha megtehetném is, hogy nem, én szeretnék dolgozni.
2.) Milyen minőségben szeretnék ebből megélni? Erről már egyszer Hódosy Annamáriával beszélgettünk egy szemináriumon, ami nagyon megvilágító volt. Nagyon sokan szeretnének nagy házat, két autót, jólétet, ilyenek, de én valójában nem. Az igazat megvallva egy panellakást szeretnék Szegeden, másfél szobásat, ami nem baj, ha átesett már a panelprogramon, és azzal sem volna bajom, ha bérelnem kellene. A nappaliban volna egy sarok dolgozni, egy fal tele könyvespolcokkal. Lehetőség szerint közel a kettes villamos valamelyik megállójához.

De mit dolgoznék szívesen?

Az az igazság, hogy én elképesztően szívesen dolgoznám azt, amit most csinálok professzionális körülmények között, például egy magazinná alakítva. Azt gondolom, hogy ma Magyarországon sokkal többen vannak, akiket érdekel a meleg kultúra, és az ő igényeik kínosan kevéssé van kiszolgálva. És ezek az emberek zömében azt hiszem nem nagypénzű emberek, hanem bárki, akit random láthatsz a társkeresőkön, általában azok között, akik írtak legalább valamiféle helyesen összehegesztett bemutatkozószöveget. Nagyon szeretném, ha az Egy meleg srác olvas blog később egy ilyen fórum elindítójává tudna válni, akár offline közösségekkel, direkt LMBT könyvesboltokkal vagy webshoppal, több szerzővel, szélesebb témalefedéssel. Ez volna a csúcsok csúcsa.

Hol látom magam ebben a gépezetben?

A főnöknek lenni tudom, hogy megúszós dolog, de szerkesztenék, kitalálnám a fő csapásirányokat, nyilván mások véleménye alapján, és bizonyára akkor is olvasnék rengeteget, és azt hiszem írni is írnék, mert szeretem. Jó volna látni, hogy valami igazán naggyá növi ki magát ez az egész, miközben nagyon igyekeznék megőrizni a lelkét a dolognak. Ma már másodszor érzékenyülök el azzal kapcsolatban, hogy milyen büszke is vagyok a főblogomra, amit tisztességgel nevelgetek (Holnap egy könyves történetmesélős tartalom megy ki oda.).

Mit teszek ezért ma?

• Például írom ezt a blogot. Igyekszem magazinosan írni, mert nagyon jó olvasni olyan embereket, akik minden probléma nélkül képesek kifejezni magukat írásban, és szeretnék közéjük tartozni. Tudom, hogy gyakorlat teszi a mestert.
• Írom a főblogot. Folyamatosan igyekszem jelenlenni LMBT tartalmakkal, folyamatosan keresem az új médiumokat és felületeket, és próbálkozom olyan dolgokkal is, amik addig jók, amíg nem nyilvánosak, de legalább egy próbát megértek.
• Televíziós műsorkészítés szakon tanulok a médiáról és az információáramlásról általában.
• Gondolkodom, rengeteget.

Ha pedig nem jön be, még mindig jó referencia lehet. Van két évem még az egyetemen. hat, ha felvesznek PhD képzésre. Ez idő alatt még magazinosan is megtanulhatok írni, mi sem bizonyítja jobban az eltökéltségem, minthogy hajnal fél kettő van, amikor ezt befejezem, de befejezem, mert valahogy most már fontos. Már túl vagyunk a felén. Az első projekt felén.