Nem tudom igazán, mit jelent az, amikor azt mondom, hogy azt várom az élettől, hogy legyen minden jó. Azt viszont tudom, hogy mikor nem jó, és azt hiszem az is tanulságos lehet. Már több alkalommal meséltem arról ennek az önismétlésre kényszerítő önismereti munkafüzetnek a kapcsán, hogy nem érzem feltétlenül az alapjaimat stabilnak. Nem alakult ki például a család egységébe vetett bizalmam, és nincsenek tanult mintáim sem az esetek többségében arra, hogy mit kell tennem elsőgenerációs értelmiségiként. Csak álmaim vannak.

A legyen minden jó azt jelenti számomra, hogy ezeken az álmokon dolgozhatok, és éppen motivált és mentálisan erős vagyok, nem akadályoz semmi olyan, amit ne tudnék kezelni. Ehhez persze szükségem van a szintén sokat hangsúlyozott barátaimra, egy jó pszichológusra, fix jövedelemre, a családi dolgok rendezésére, és arra hogy érezzem a hívást, legyen egy ügyem, amit szívesen viszek.

Ma például nincs. Az ünnepek alatt általában szörnyen demotivált vagyok. Egyszer régen olvastam valahol, amikor LMBT facebook oldalra kerestem karácsonyi tartalmat, hogy Pán Péter karácsonykor kétszer fordul. És ez általában arról beszél, hogy az emberek ekkor érezhetik magukat igazán magányosnak, ezekben az időszakokban többen lesznek öngyilkosok. És erről nincs szó nálam, de nagyon érzem ilyenkor, hogy ezek a gyökerek vagy pillérek mennyire instabilak is. Gyakran ülök csak otthon a családi asztalnál, és nem találom a helyem körülötte.

Akkor lenne jó minden, ha a helyemen lennék. Ha volnának mellettem kíváncsi emberek, ha társakat találnék közös szenvedélyekkel, és ha építene a közegem. Ha sikerülne olyan távlati célt megfognom, amiért érdemes felkelni minden reggel, és nem pusztán a nap utolsó órájában veszem komolyan az aznapra kiállított feladatot.

Nem várok sokat az élettől. Nem akarok gazdag lenni, csak unom már a filléres gondokat is. Utálom, hogy ki vagyok szolgáltatva másoknak. Utálom, hogy olyan dolgokkal kell foglalkoznom, amik nem építenek. Szóval jó volna egy inspiráló kis lakás, aminek az egyik falán csak könyvespolcok állnának. Boldog lennék, ha lenne egy asztalom, ahol az életemet irányíthatom, az se baj, ha kupis, átlátom. Jó volna írásból megélni. Akár blogolásból. Tartalomgyártásból. Szeretném, és szerintem értek hozzá, csak ma nem voltam motivált, nem éreztem a súlyát.

Egyszerűen csak nem akarok kompromisszumokat hozni. Az jó volna, ha úgy volna jó, ahogy gondolom, és hagynának jónak lenni, vagy szólnának, ha nem jó.