Eddig még soha nem kezdtem úgy egyetlen blogot sem, hogy ezt a miért kérdést feltettem volna magamnak. Jól hangzana, ha azt mondanám, hogy ez azért van így, mert a miért ne kérdések után jöttek létre ezek a felületek, és ráadásul ez igaz is. De ez nem jelent többet annál, minthogy nem voltak ellenérveim és jó ötletnek tűnt.

Amikor a sokadik blogom közül az Egy meleg srác olvas blog beindult, nagyon sok mindent azonnal kellett kitalálnom, mert nem voltak kész kereteim sem igazi céljaim. A miért ne kérdések pedig ebben nem segítetek. Azt hiszem ez olyan, mint a sör meg a kávé. Hogyha egy jó ötletre van szükséged, pöccints fel egy sört, ha pedig neki kell ülnöd megvalósítani, akkor szükséged lesz a kávéra. Mindkét italnak megvan a maga helye, de ha fordítva használod őket, akkor nehezen építenek.

Szóval az van, hogy ha elfogadjuk a teremtés történetét, akkor szerintem amíg volt a semmi, az Istennek el kellett gondolkozzon azon, hogy miért teremti meg majd pont azt amit megteremt. Még akkor is, ha a világ jelen állása ezt most kevésbé igazolja. Szóval kezdetben, azt hiszem, lehetett az a bizonyos miért.

Miért kezdem el egy új felületen blogolni?

Ide rögtön nagyon nehéz nem a megszokott séma szerint válaszolni. Elsősorban azért, mert régóta érdekel, hogy ki tudok én lenni ebben a hangnemben. Vonz annak a jövőnek a lehetősége, hogy jól írok majd olyan témákról magazinszerűen, amiknek tétje van, de mégis személyes, és tudom, hogy ezt csak úgy lehet jól csinálni, ha sokat gyakorlunk. Megjegyzem a könyves blogolással is így van, most javítom át a régi blogbejegyzéseimet, és.. tanulságosak. Meg akarom ismerni magam, és látni szeretném ezt jól szerkesztve egy felületen, ami nem csak a személyiségemet, hanem a blogger képességeimet is fejleszti.

Miért akarom jobban megismerni magam?

Egyszerűen érdekel, hogy ki vagyok. A világ jelenségei a saját szűrőmön keresztül érkeznek meg hozzám, és szeretek közelebb kerülni ahhoz a bizonyos igazsághoz. Érdekel, hogy ki vagyok, mert költészetté és slam poetry előadások tárgyává teszem magam, és ez megköveteli a folyamatos önreflexiót. Érdekel, hogy ki vagyok, mert meg akarom tudni, miért reagálok a világ dolgaira különbözőképpen. Meg akarom ismerni magam kihívásokon keresztül, és jobban megismerni magam a legnagyobb kihívás lehet, amit már régóta halogatok, mert nincs időm rá, mert most más dolgok fontosak... Most van időm, és ha nem akarok megbolondulni, muszáj lesz hasznosan eltölteni. És arról blogolni, hogy hogyan ismerem meg magam, legalábbis számomra, rendkívül hasznosnak tűnik.

Miért gondolom, hogy ez másoknak érdekes lehet?

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezek a bejegyzések közszolgálatiak lesznek, de nem is akarnak azok lenni. Egyszerűen a világ tele van olyan online és offline felületekkel, ahol az emberek a saját történeteiket és tanulságaikat osszák meg, és én olvasom őket. Néha egy-egy esetleges cikk erejéig vendégeskedem is náluk, mert érdekel az, ahogy ők látják a világot a civil életükön keresztül. Viccesek, kedvesek, aranyosak. Tanulnak magukról, ha máshogyan nem, a hibáikból, és ez engem szörnyen érdekel. Kikapcsol és megmosolyogtat. És ezt az első bejegyzést jó volt írni is. Ha senki nem olvassa el, vagy senkire nem lesz hatással, megírni akkor is jó volt. :)

Azt gondolom, hogy az a korrekt, ha megnevezem, hogy honnan merítek témákat, mielőtt elkezdődik a vad posztolgatás, és most ez fog történni. De előtte egy nagyon picit elmesélem, hogy miért is gondolkoztam már régóta egy ilyen alternatív blog létrehozásán.

Alapvetően szeretek írni. Szeretek jó kérdésekre válaszolni, és szeretek egy végiggondolt gondolatot kész posztként látni. Tavaly vettem észre magamon a vágyat, hogy keressek egy olyan formát, ami a tematikus blogom mellett személyes tartalomként is tud működni. Tagja vagyok a Bloggerképző csoportnak, amit VargAda vezet, és tavaly már két alkalommal tartottak 30 napos kihívást, de nem találtam azt a felületet, ahol én részt vehettem volna benne, még akkor sem, ha tök érdekelt néhány téma. Egyszerűen nem éreztem volna fairnek az LMBT könyveket keresőkkel, hogy az én kis egyéb gondolataimat olvassák.

Most, hogy a harmadik hete itthon vagyok és gyakorlatilag csak az udvarra járok ki és nem olyan a barátaimmal sem a beszélgetés, valamint a személyes dolgaim nagyobb része is eltűnt, volt időm befelé figyelni. Teljesen esetlegesen jöttek velem szemben először a Margarétalány  csodálatos instagram oldalán az ingyenesen letölthető beszélgetős kártyák, amik olyan kérdéseket is felvetettek, amik engem is érdekelnek, valamint a 20on.hu 30 napra tervezett karantÉN című, szintén érdekesnek tűnő önfejlesztő füzete, és arra gondoltam, hogy ezekkel a tipikusabb, de intimebb témákkal akár meg is tanulhatnék olyan tipikusabb, intimebb magazinszerű posztokat írni a saját szórakozásomra. Innen már csak néhány kattintás volt. :)

És holnap elkezdődik. Várom.

de az a nagy büdös igazság, hogy előtte is voltak gondolataim. Csak most több van, és több hangon hallom őket. Persze nem vicces az őrülettel viccelődni, amikor nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ebből az egészből képes leszek épp ésszel kijönni, de mit csinálnék, ha egyszer már nevetni sem lehetne.

Tuti blogolnék amúgy. Mint most. Egy picit sokminden ez. Akár az is játszik, hogy megszeretem, de lehet, hogy csak annyi, hogy nem aludtam az éjszaka, és most reggel hét óra ötkor jó ötletnek tűnt. Arra jutottam, hogy egyrészt ez ilyen önsegélyező dolog lesz, ami amúgy soha nem árt, és ha már, akkor megpróbálok megtanulni online magazinszerűen írni. Mert az mindig imponált, most meg itt a soha visszanemtérő most vagy soha.

Holnap kezdek, mert a dolog, amit találtam, pont harminc napos. Mint az április. Ez csak ilyen bevezető volt, hogy ne álljon addig se üresen. Ez lehetne az ars poetricám.

Hogy ne álljon addig se üresen.